Tu-95 ‘Bear’

Négy hajtóműves légcsavaros-gázturbinás bombázó repülőgép. Az ötvenes években indult fejlesztés a hidegháború évtizedeinek az egyik legfontosabb stratégiai fegyverét eredményezte. A Tu-95-ös “Bear” (medve) prototípusa 1952 novemberében szállt fel először, majd négy évvel később állt szolgálatba, mint a szovjet légierő fő támadófegyvere és a hidegháború egyik jelképe.


Highslide JS

Egy híres hidegháborús fotó – Tu-95-öst kísér egy amerikai F-14-es

A nagyhatótávolságú bombázógép négy, egyenként 14800 lóerős gázturbinája négy pár ellentétes irányban forgó koaxiális légcsavarsort hajt. A viszonylag takarékos légcsavaros gázturbinák segítségével a Tu-95-ös akár 15 ezer kilométert is meg tud tenni utántöltés nélkül.


Highslide JS

14800 lóerő és a koaxiális elrendezésű légcsavarok

A bombatérben robotrepülőgépek és rakéták is szállíthatók, de egy Tu-95-ös változatról dobták le az emberiség által épített legnagyobb bombát is, a “Cár-bombát”, amely egy ötven megatonnás hidrogénbomba volt.
A Tu-95-ös 46,2 m hosszú, az erősen nyilazott szárny fesztávja 50,1 m. A gép legnagyobb felszállótömege 188 tonna, amelyből a rendszeresített változatok esetében 12 tonnányi lehet a hordozható fegyverek tömege.


Highslide JS

A 6-7 fős személyzet hermetikus, túlnyomásos kabinban foglal helyet. A gép legnagyobb sebessége 920 km/h, ami a légcsavaros gépek között rendkívül nagynak számít.
A Tu-95-ösből több mint ötszáz példány épült, jelenleg is jó néhány áll még szolgálatban.

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

STA TRAVEL