A Tu-144-es, mint “Konkordszkíj”
Sok vita forrása volt, hogy a Tu-144-es mennyiben volt az akkor szintén fejlesztés alatt álló Concorde szovjet “változata”, vagyis mennyire eredeti, vagy másolt a konstrukció. A repülőgép első ránézésre valóban “gyanúsan” hasonlít nyugati riválisára, valójában jelentősen különbözik attól.
A Franciaországban tartott bemutatón lezuhant Tu-144-es katasztrófájának lehetséges okaként felmerült az is, hogy egy francia Mirage vadászgép a Tupoljev kacsaszárnyait fotózta és a kelleténél közelebb került a szovjet géphez, így az olyan manőverre kényszerült, amely túlterhelte a Tupoljev szerkezetét.
Összeesküvés elméletek, vélt és valós kémtörténetek lengték körül a szovjet gép fejlesztését.
A Tupoljevnél, bár tesztelték a Concordeon is használt ívelt belépőélű gótikus szárnyat, egy erősen hátranyilazott, egyenes belépőéllel rendelkező szárny mellett döntöttek. A nyilazás szöge a fesztáv mentén egyszer változik.
A hajtóművek szárny alatti elhelyezése szinte az egyetlen életképes megoldásnak bizonyulhatott egy ilyen konstrukciónál. A szovjet gépen ezeket egymáshoz jóval közelebb helyezték el, így a futómű is a dupla hajtóműgondolák vonalában van, ellentétben a Concorde futómű megoldásával.
A legszembeötlőbb különbség azonban a Tu-144-esnél alkalmazott kacsaszárny, amelyet kis sebességű, nagyobb állásszögű repülés esetén kiengedtek, így biztosítva a kellő stabilitást és ellensúlyozva a szárny bólintónyomatékát, amely kis sebességnél keletkezett a kilépőélen lévő kormánylapok kitérítésekor. Nagy sebességel történő repüléskor ezt a kis vezérsíkot a törzsbe húzták vissza.
A Concordeon erre a megoldásra nem volt szükség és ennek ellenére is kisebb leszállósebességet értek el, mint a Tupoljev esetében.
Az ipari és főleg katonai kémkedés persze ekkor élte “virágkorát”, így szinte biztos, hogy mindkét oldal ismerte a másik fél fejlesztésének kisebb-nagyobb részleteit, de nem állíthatjuk, hogy bármelyik repülőgép a másik “koppintása” lett volna.
A Tu-144-es prototípusa egyébként négy hónappal hamarabb jutott el az első felszállásáig, mint a Concorde, de ez nem túl nagy különbség egy ilyen méretű fejlesztésben.
Az is tény, hogy a Concorde kifinomultabb, letisztultabb és gazdaságosabb konstrukcióvá vált. A hajtóművek, az aerodinamikai megoldások és az avionika terén is lépéselőnyben volt a nyugati típus. Valójában ez sem volt egy gazdaságos vállalkozás, de a Tu-144-est felülmúlta hatótávolságban és az üzemeltetési költségek leszorításában.
Akár a Buran űrsikló esetében, a Tu-144-esről is elmondhatjuk, hogy egy önálló, a nyugati vetélytársétől jelentősen eltérő konstrukcióról van szó, amely csak első pillantásra tűnik “koppintás”-nak.
A sok hasonlóság (és a nyilván működő kémkedés) mellett a Buran esetében már az alapkoncepció is eltért, ami a meghajtást illeti. Legyen szó űrsiklóról, vagy szuperszónikus utasgépről, az aerodinamika és az elviselendő igénybevételek végső soron hasonló gúnyába kényszerítik az eltérő tartalmakat is.
