Cégtörténet

Irta: Roszinszki Tamás

A Bombardier repülőgép-ipari szerepvállalása 1986-ban kezdődött, amikor a csődbement Canadairt felvásárolták. A kezdeti lendületet kihasználva bevásároltak még repülőgépgyárból. Gyorsan megszerezték a de Havilland Canada-t és a Learjetet is.

Érdekes módon a Canadair története sem repülőgépekkel kezdődik. 1911-ben a brit Vickers Sons & Maxim hozta létre leányvállalataként a Canadian Vickers-t, hogy hajókkat építsen és adjon el a kanadai flottának. Később vízirepülőgépeket is gyártottak az éppen megalakuló légierőnek. A 20-as évektől 1944-ig több, mint 400 repülő csónakot készítettek, például a híres Catalina egyik változatát.

bombardier_3.jpg

Repülő csónak, PBV-Canso

1944-ben a Vickersből kivált a dolgozók egy csoportja, és megalapították a Canadair-t. A következő évtizedekben szorosan együttműködve az amerikai cégekkel, olykor némelyik részeként építették a civil és katonai repülőgépeket. Ennek az időszaknak a leghíresebbje a CL 215-ös és 415-ös típus. Kifejezetten tűzoltásra tervezték, ízig-vérig munkagép, a 215-ös a csillagmotoros, a 415-ös a turboprop változat.

bombardier_4.jpg

CL415, tűzoltó repülőgép

A CRJ (Canadair Regional Jet) családot már a Bombardier égisze alatt gyártja a Canadair. Az 50-100 utas befogadására alkalmas gépekből már több mint 1500-at adtak el világszerte. Ebben a kategóriában nagyon erős a verseny, a típusokat folyamatosan fejlesztik, a legújabb változat a CRJ1000-es.

A dollár relatív gyengesége miatt Kansas városban építenek új összeszerelő üzemet a C-sorozat következő típusainak. 2100 új állást jelent ez az új gyáregység, melyben 2013-ban fog elkezdődni a munka. (Kanadában természetesen komoly ellenérzéseket váltott ki, hogy az országon kívül ruház be a cég.)

Ami pedig a Bombardier család ékkövét illeti, a Learjet története is izgalmas. A kezdetek az 50-es évekre nyúlnak vissza, akkoriban alapította William Powel Lear a Swiss American Aviation Corporation-t (SAAC). Eleinte vadászgép gyártással próbálkoztak, már volt is egy 100 darabos megrendelésük, amikor a 3-as számú prototípus lezuhant, és ezzel végleg megakasztotta a fejlesztést.

A gép felépítését látva egy sugárhajtású üzleti repülőgép körvonalazódott ki Bill Lear előtt, aki megvette és Wichitába telepítette a gyártó gépeket, készülékeket és megalapította a Lear Jet Corporation-t. A 6-8 személyes Learjet-23 örökölte az SAAC-23 szárnyvégi üzemanyagtankjait és futóműveit, az eladott 104 darab pedig jó alap volt a későbbi fejlesztésekhez.

bombardier_5.jpg

Learjet-23, vadászgépes alapok

Egy induló cégtől óriási teljesítmény, hogy első repülőgépét 1 év alatt legyártja, berepüli, és a következő 2 évben készít belőle 104 darabot, melyek harmada még 30 évvel később is repül.

A későbbi típusok (a 25-ös, 28-as, 35-ös, stb.) mind kelendőek voltak, sok újítást tartalmaztak. 1974-re túl voltak az 500-adik eladott gépen, a 28-as új szárnyán már wingleteket használtak, az 55-ös emelkedési rekordot állított fel kategóriájában. A 80-as években még a Space Shuttle hajtóművéhez is készítettek alkatrészeket.

bombardier_6.jpg

Learjet-55, luxuscikk

A Bombardier 1990-ben vásárolta föl a céget, további fejlesztéseket indított, például tavaly kezdődött a Learjet 85-ös program, mely az első teljesen kompozit építésű üzleti jet lesz. Idén pedig Learjet évet tartanak a Learjet legelső repülésének 45-ödik évfordulója alkalmából.

Szóljon hozzá!

STA TRAVEL