Típusok
Ferihegyen is megcsodálhattuk 2008 januárjában a világ legnagyobb repülőgépét, az An-225-öst, amely a szovjet Buran űrsiklóprogrammal együtt úgy tűnt, feledésbe merül, majd 2001-ben az Antonov Airlines leporolta a hatalmas hathajtóműves gépet, azóta pedig a világ legnagyobb repülőgépeként olyan méretű és tömegű terheket szállít, amelyre más gép nem képes.
Az Antonov nem csak a méretekek tekintve volt bátor a repülőgéptervezésben. A koaxiális légcsavarelrendezést, vagyis az egy tengelyvonalban, egymás mögött, ellentétes irányban forgó légcsavarokat előszeretettel alkalmazta a gyár az An-22-es után az An-70-es repülőgépen is. Ez a típus lett volna az Airbus katonai szállítógépének, az A-400M-nek a vetélytársa.
A világ legnagyobb légcsavaros repülőgépe, az An-22-es régen visszatérő vendége volt a magyar légtérnek, amikor a hazánkban állomásozó szovjet csapatok szállítási feladatait látta el.
Egy kisebb, több, mint hat évtizede szolgáló típus, az An-2-es a világ talán legnépszerűbb munkarepülőgépe – a gyártási darabszámot tekintve mindenképpen az. A magyar mezőgazdasági repülés egyik fő típusa, a hazai repülőnapoknak pedig nélkülözhetetlen résztvevője, amikor utasrepültetésekre kerül sor.
Az An-72-es, vagy az An-74-es repülőgép egy érdekes aerodinamikai hatást kihasználva rendkívül rövid pályáról képes üzemelni. A szárny fölé helyezett hajtómű, habár nem egyedülálló, de nem is egy szokványos elrendezés.
Szintén egy Antonov, az An-26-os típus szolgál a magyar légierő szállítógépeként, a vadonat új An-148-as pedig regionális járatokat teljesítve érkezik gyakran Budapestre.
Az Antonov gyár gépeinek mindegyikéről elmondható, hogy valamiben különleges. Méretével, aerodinamikai kialakításával, vagy a koaxiális légcsavar alkalmazásával szinte minden Antonov típus egy kicsit “kilóg a sorból”.
A Gépmadarak katalógusát igyekszünk hamarosan bővíteni ezekkel az érdekes típusokkal és különleges megoldásokkal.
